1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:2 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad.5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben,13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele.14 Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem.17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés.18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Song of Songs
1 Énekek éneke. Salamoné.2 Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál!3 Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok.4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!5 Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.7 Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.14 Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem.15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.16 Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.17 Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.
