Arcod verejtékével

Ádám a nappali hőségben áll, testét verejték borítja, miközben egy nehéz földművelő szerszámot markol a megművelt mezőn. Körülötte zsenge növények nőnek bogáncsok és vadon termő növények mellett, jelezve az Édenen kívüli, a bűneset után megváltozott földet. Felemelt kezével a nap elől árnyékolja arcát, miközben arckifejezése a megélhetéshez kötött munka terhét hordozza. A jelenet a Genesis 3-ból merít, ahol Isten kijelenti, hogy Ádám bűne miatt átkozott a föld: az ember fájdalmas fáradozással, tövisek és bogáncsok között jut majd eledelhez, míg vissza nem tér a porba. A kép megragadja azt a teológiai fordulópontot, amely a kertben kapott erőfeszítés nélküli gondoskodástól a hiábavalósággal és halandósággal terhelt munkáig vezet. Jól használható a bűnesetről, a bűn következményeiről, a teremtésről, a hivatásról, az emberi fáradozásról és az átokból való megváltás reménységéről szóló tanításokhoz.