Luke írás
| Secondary Keywords | betűk írás Luke Róma új végrendelet |
|---|---|
| Szentírás | Ap. csel. 1 Lukács 1 |
Acts1 Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem,5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?7 Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia.14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt:16 Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust;17 közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból.18 Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”.21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus,22 kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.23 Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást,24 és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak,25 hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.26 Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Luke1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,2 amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:3 magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,4 hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.6 Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak.8 Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.10 Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.12 Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.13 De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.14 Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének,15 mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,16 Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,17 és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.18 Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.19 Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.20 De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.22 Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:25 Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.26 A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.28 És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!29 Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.30 Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.34 Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?35 Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,37 mert Istennek semmi sem lehetetlen.38 Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,42 és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!43 Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?44 Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.45 Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.46 Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat,47 és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,48 mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel;53 éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.56 Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva,71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által,78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben. | |
