Lámpást tartó nő

Egy fátylat viselő nő egy kis égő lámpást tart, arcát a fény felé emeli, miközben a láng megvilágítja kezét és vonásait a környező sötétségben. A jelenet a lámpás bibliai jelképiségét idézi fel: a tanúságtételt, a készenlétet és Isten igéjének vezetését. A Luke 11:33-ban Jézus azt tanítja, hogy a lámpást nem rejtik el, hanem oda teszik, ahol fénye látható, a mások előtti hűséges tanúságtételre mutatva. A kép összecseng a Psalm 119:105-tel is, ahol az Írás lámpásként szerepel a lábak előtt és világosságként az ösvényen. Csendes, őrködő és áhítatos tartásával az alkotás jól illik az imádság, a tanítványság, a lelki éberség, a női szolgálat, a bibliaoktatás, valamint a sötét világban világosságként való élet témáiról szóló igehirdetésekhez.