Elizeus és a súnémi asszony

Elizeus a sziklás magaslatok között ül, prófétai botjával maga mellett, miközben a súnémi asszony kétségbeesett könyörgéssel a lábai elé borul. Géházi felé nyúl, de a próféta ünnepélyes ítélőképességgel visszatartja a pillanatot, felismerve a nő szívében rejtőző gyászt. Mögöttük, a hegyi hágóban egy szolga vár egy szamárral, felidézve az asszony sürgető útját Isten emberéhez megígért fia halála után.

A jelenet a 2 Kings 4 fejezetéből származik, ahol a súnémi asszony nem hajlandó feladni a reményt, és kinyilvánítja elhatározását: „Él az ÚR, és él a te lelked, nem hagylak el téged.” Testtartása a közbenjárást, a próbák alatti hitet és egy gyászoló anya könyörgését testesíti meg Isten kijelölt prófétájához. Elizeus válasza az emberi vigasztaláson túl az Úrra mutat, aki helyreállítja az életet, így ez az alkotás alkalmas az imádságról, a kitartásról, a lelkipásztori gondoskodásról és az ószövetségi feltámadás reménységéről szóló tanításhoz.