ebsps0298
| Secondary Keywords | barát beszél beszélgetés fájó Férfi hallgat lista meztelen munka pátriárka próféta sivatag tanítvány ülő |
|---|---|
| Szentírás | Jób 1:2 Jób 2 Jób 3 |
Job2 Hét fia és három leánya született. Job1 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az Úr előtt.2 Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.3 Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem.4 A Sátán azonban így válaszolt az Úrnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad!5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még téged!6 Az Úr ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!7 A Sátán eltávozott az Úr színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.9 A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt.12 De amikor messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre.13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma. Job1 Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!5 Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé!6 Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!7 Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás!8 Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.9 Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?12 Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak?13 Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,15 vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat.16 Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.18 A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját.19 Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.20 Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett,21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,22 akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;23 az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.25 Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem.26 Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés. | |
