35 Therefore he says also in another psalm, “‘You will not let your Holy One see corruption.’36 For David, after he had served the purpose of God in his own generation, fell asleep and was laid with his fathers and saw corruption,37 but he whom God raised up did not see corruption.
Deuteronomy
15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, az Úr: olyat, mint én – őreá hallgassatok!16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok.17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták.18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben hirdet, azt majd én felelősségre vonom.
Exodus 12
1 The LORD said to Moses and Aaron in the land of Egypt,2 “This month shall be for you the beginning of months. It shall be the first month of the year for you.3 Tell all the congregation of Israel that on the tenth day of this month every man shall take a lamb according to their fathers' houses, a lamb for a household.4 And if the household is too small for a lamb, then he and his nearest neighbor shall take according to the number of persons; according to what each can eat you shall make your count for the lamb.5 Your lamb shall be without blemish, a male a year old. You may take it from the sheep or from the goats,6 and you shall keep it until the fourteenth day of this month, when the whole assembly of the congregation of Israel shall kill their lambs at twilight.7 “Then they shall take some of the blood and put it on the two doorposts and the lintel of the houses in which they eat it.8 They shall eat the flesh that night, roasted on the fire; with unleavened bread and bitter herbs they shall eat it.9 Do not eat any of it raw or boiled in water, but roasted, its head with its legs and its inner parts.10 And you shall let none of it remain until the morning; anything that remains until the morning you shall burn.11 In this manner you shall eat it: with your belt fastened, your sandals on your feet, and your staff in your hand. And you shall eat it in haste. It is the LORD's Passover.12 For I will pass through the land of Egypt that night, and I will strike all the firstborn in the land of Egypt, both man and beast; and on all the gods of Egypt I will execute judgments: I am the LORD.13 The blood shall be a sign for you, on the houses where you are. And when I see the blood, I will pass over you, and no plague will befall you to destroy you, when I strike the land of Egypt.14 “This day shall be for you a memorial day, and you shall keep it as a feast to the LORD; throughout your generations, as a statute forever, you shall keep it as a feast.15 Seven days you shall eat unleavened bread. On the first day you shall remove leaven out of your houses, for if anyone eats what is leavened, from the first day until the seventh day, that person shall be cut off from Israel.16 On the first day you shall hold a holy assembly, and on the seventh day a holy assembly. No work shall be done on those days. But what everyone needs to eat, that alone may be prepared by you.17 And you shall observe the Feast of Unleavened Bread, for on this very day I brought your hosts out of the land of Egypt. Therefore you shall observe this day, throughout your generations, as a statute forever.18 In the first month, from the fourteenth day of the month at evening, you shall eat unleavened bread until the twenty-first day of the month at evening.19 For seven days no leaven is to be found in your houses. If anyone eats what is leavened, that person will be cut off from the congregation of Israel, whether he is a sojourner or a native of the land.20 You shall eat nothing leavened; in all your dwelling places you shall eat unleavened bread.”21 Then Moses called all the elders of Israel and said to them, “Go and select lambs for yourselves according to your clans, and kill the Passover lamb.22 Take a bunch of hyssop and dip it in the blood that is in the basin, and touch the lintel and the two doorposts with the blood that is in the basin. None of you shall go out of the door of his house until the morning.23 For the LORD will pass through to strike the Egyptians, and when he sees the blood on the lintel and on the two doorposts, the LORD will pass over the door and will not allow the destroyer to enter your houses to strike you.24 You shall observe this rite as a statute for you and for your sons forever.25 And when you come to the land that the LORD will give you, as he has promised, you shall keep this service.26 And when your children say to you, ‘What do you mean by this service?’27 you shall say, ‘It is the sacrifice of the LORD's Passover, for he passed over the houses of the people of Israel in Egypt, when he struck the Egyptians but spared our houses.’” And the people bowed their heads and worshiped.28 Then the people of Israel went and did so; as the LORD had commanded Moses and Aaron, so they did.29 At midnight the LORD struck down all the firstborn in the land of Egypt, from the firstborn of Pharaoh who sat on his throne to the firstborn of the captive who was in the dungeon, and all the firstborn of the livestock.30 And Pharaoh rose up in the night, he and all his servants and all the Egyptians. And there was a great cry in Egypt, for there was not a house where someone was not dead.31 Then he summoned Moses and Aaron by night and said, “Up, go out from among my people, both you and the people of Israel; and go, serve the LORD, as you have said.32 Take your flocks and your herds, as you have said, and be gone, and bless me also!”33 The Egyptians were urgent with the people to send them out of the land in haste. For they said, “We shall all be dead.”34 So the people took their dough before it was leavened, their kneading bowls being bound up in their cloaks on their shoulders.35 The people of Israel had also done as Moses told them, for they had asked the Egyptians for silver and gold jewelry and for clothing.36 And the LORD had given the people favor in the sight of the Egyptians, so that they let them have what they asked. Thus they plundered the Egyptians.37 And the people of Israel journeyed from Rameses to Succoth, about six hundred thousand men on foot, besides women and children.38 A mixed multitude also went up with them, and very much livestock, both flocks and herds.39 And they baked unleavened cakes of the dough that they had brought out of Egypt, for it was not leavened, because they were thrust out of Egypt and could not wait, nor had they prepared any provisions for themselves.40 The time that the people of Israel lived in Egypt was 430 years.41 At the end of 430 years, on that very day, all the hosts of the LORD went out from the land of Egypt.42 It was a night of watching by the LORD, to bring them out of the land of Egypt; so this same night is a night of watching kept to the LORD by all the people of Israel throughout their generations.43 And the LORD said to Moses and Aaron, “This is the statute of the Passover: no foreigner shall eat of it,44 but every slave that is bought for money may eat of it after you have circumcised him.45 No foreigner or hired servant may eat of it.46 It shall be eaten in one house; you shall not take any of the flesh outside the house, and you shall not break any of its bones.47 All the congregation of Israel shall keep it.48 If a stranger shall sojourn with you and would keep the Passover to the LORD, let all his males be circumcised. Then he may come near and keep it; he shall be as a native of the land. But no uncircumcised person shall eat of it.49 There shall be one law for the native and for the stranger who sojourns among you.”50 All the people of Israel did just as the LORD commanded Moses and Aaron.51 And on that very day the LORD brought the people of Israel out of the land of Egypt by their hosts.
Genesis
1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok.2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről.5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt.7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz?8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát,11 kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.15 Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből,16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját,18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.
Isaiah
1 Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.2 Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót.
John
23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve.24 Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.
Matthew
16 Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”
Psalm
22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.23 Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.24 Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
Psalm
8 Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Psalm
1 A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:9 Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!22 Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.24 Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!25 Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!28 A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
Zechariah
12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.13 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.
Zechariah
10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.
