Kősivatagi boltív

Napsütötte sivatagi átjáró nyílik egy hatalmas, természetes homokkő boltív alatt; mállott sziklafalai száraz bozót, erodált párkányok és egy göcsörtös, kidőlt fa fölé magasodnak. A zord vadon hangulata a menedékről, próbatételről, zarándokútról és az Úrról mint a puszta helyeken is rendíthetetlen kőszikláról szóló bibliai nyelvezetet idézi. Mivel alakok nincsenek jelen, a kompozíció magára a teremtett világra összpontosít: az idő formálta kőre, a boltíven túli nyílt égboltra és a száraz talajban gyökerező ritka életre. Vizuális szimbolikája különösen alkalmas a pusztai hit, a lelki kitartás, Isten oltalma, imacsendesnapok, sivatagról szóló igehirdetési grafikák és a kietlen időszakokban megtalált erőről szóló áhítatos elmélkedések szolgálati témáihoz.