Éneász és Dorkász

Péter Joppé felső szobájában áll, karját kitárva Dorkász, más néven Tábita felé, amint az összegyűlt hívők előtt élve felkel. Az asszony fátyollal fedett feje, összekulcsolt keze és felfelé tekintő pillantása a helyreállítás csodáját hangsúlyozza, miközben az özvegyek és a tanítványok az ajtóból figyelnek, felidézve azt a közösséget, amely gyászolta jótékonyságát és azokat a ruhákat, amelyeket nekik készített. A jelenet az Acts 9:36-42 alapján készült, ahol Péter térdre borulva imádkozik, majd így szól: „Tábita, kelj fel”, és Isten visszaadja az életét. A csoda nem emberi erőként jelenik meg, hanem Jézus Krisztus folytatódó szolgálataként apostolán keresztül, amely sokakat vezet Joppéban arra, hogy higgyenek az Úrban. Alkalmas tanításhoz a feltámadás reménységéről, az apostoli gyógyításról, az irgalmas szolgálatról, a hit asszonyairól és a korai egyház növekedéséről.