14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.21 Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
