1 I wish you would bear with me in a little foolishness. Do bear with me!2 For I feel a divine jealousy for you, since I betrothed you to one husband, to present you as a pure virgin to Christ.3 But I am afraid that as the serpent deceived Eve by his cunning, your thoughts will be led astray from a sincere and pure devotion to Christ.4 For if someone comes and proclaims another Jesus than the one we proclaimed, or if you receive a different spirit from the one you received, or if you accept a different gospel from the one you accepted, you put up with it readily enough.5 Indeed, I consider that I am not in the least inferior to these super-apostles.6 Even if I am unskilled in speaking, I am not so in knowledge; indeed, in every way we have made this plain to you in all things.7 Or did I commit a sin in humbling myself so that you might be exalted, because I preached God's gospel to you free of charge?8 I robbed other churches by accepting support from them in order to serve you.9 And when I was with you and was in need, I did not burden anyone, for the brothers who came from Macedonia supplied my need. So I refrained and will refrain from burdening you in any way.10 As the truth of Christ is in me, this boasting of mine will not be silenced in the regions of Achaia.11 And why? Because I do not love you? God knows I do!12 And what I do I will continue to do, in order to undermine the claim of those who would like to claim that in their boasted mission they work on the same terms as we do.13 For such men are false apostles, deceitful workmen, disguising themselves as apostles of Christ.14 And no wonder, for even Satan disguises himself as an angel of light.15 So it is no surprise if his servants, also, disguise themselves as servants of righteousness. Their end will correspond to their deeds.16 I repeat, let no one think me foolish. But even if you do, accept me as a fool, so that I too may boast a little.17 What I am saying with this boastful confidence, I say not with the Lord's authority but as a fool.18 Since many boast according to the flesh, I too will boast.19 For you gladly bear with fools, being wise yourselves!20 For you bear it if someone makes slaves of you, or devours you, or takes advantage of you, or puts on airs, or strikes you in the face.21 To my shame, I must say, we were too weak for that! But whatever anyone else dares to boast of—I am speaking as a fool—I also dare to boast of that.22 Are they Hebrews? So am I. Are they Israelites? So am I. Are they offspring of Abraham? So am I.23 Are they servants of Christ? I am a better one—I am talking like a madman—with far greater labors, far more imprisonments, with countless beatings, and often near death.24 Five times I received at the hands of the Jews the forty lashes less one.25 Three times I was beaten with rods. Once I was stoned. Three times I was shipwrecked; a night and a day I was adrift at sea;26 on frequent journeys, in danger from rivers, danger from robbers, danger from my own people, danger from Gentiles, danger in the city, danger in the wilderness, danger at sea, danger from false brothers;27 in toil and hardship, through many a sleepless night, in hunger and thirst, often without food, in cold and exposure.28 And, apart from other things, there is the daily pressure on me of my anxiety for all the churches.29 Who is weak, and I am not weak? Who is made to fall, and I am not indignant?30 If I must boast, I will boast of the things that show my weakness.31 The God and Father of the Lord Jesus, he who is blessed forever, knows that I am not lying.32 At Damascus, the governor under King Aretas was guarding the city of Damascus in order to seize me,33 but I was let down in a basket through a window in the wall and escaped his hands.
Acts
1 Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.2 De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen.3 Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.4 A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.5 Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,6 ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre,7 és ott hirdették az evangéliumot.8 Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.9 Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.10 Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.11 Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!12 Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő.13 Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik.14 Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,15 és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.16 Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon,17 bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.18 Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték.20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába.22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.24 Azután Piszidián áthaladva eljutottak Pamfíliába,25 hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába.26 Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára.27 Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.28 Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.
