15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége.16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van!18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem!20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
Matthew 22
1 And again Jesus spoke to them in parables, saying,2 “The kingdom of heaven may be compared to a king who gave a wedding feast for his son,3 and sent his servants to call those who were invited to the wedding feast, but they would not come.4 Again he sent other servants, saying, ‘Tell those who are invited, See, I have prepared my dinner, my oxen and my fat calves have been slaughtered, and everything is ready. Come to the wedding feast.’5 But they paid no attention and went off, one to his farm, another to his business,6 while the rest seized his servants, treated them shamefully, and killed them.7 The king was angry, and he sent his troops and destroyed those murderers and burned their city.8 Then he said to his servants, ‘The wedding feast is ready, but those invited were not worthy.9 Go therefore to the main roads and invite to the wedding feast as many as you find.’10 And those servants went out into the roads and gathered all whom they found, both bad and good. So the wedding hall was filled with guests.11 “But when the king came in to look at the guests, he saw there a man who had no wedding garment.12 And he said to him, ‘Friend, how did you get in here without a wedding garment?’ And he was speechless.13 Then the king said to the attendants, ‘Bind him hand and foot and cast him into the outer darkness. In that place there will be weeping and gnashing of teeth.’14 For many are called, but few are chosen.”
