József és a köntöse

Jákob, akit Izráelnek is neveztek, egy sivatagi sátor bejáratánál ül, és átadja Józsefnek a sokszínű, nagy becsben tartott köntöst. József két kézzel veszi át a ruhadarabot, miközben testvérei a közelben állnak, és látható feszültséggel figyelik a kivételezett fiút. A környezet a kánaáni családi életet idézi: sátor, vizeskorsók, kosarak, pálmák és száraz dombok veszik körül a pátriárkák háztartását.

A jelenet az 1Mózes 37-et tükrözi, ahol Jákob József iránti különleges szeretete abban a köntösben fejeződik ki, amelyet neki készíttetett. A ruhadarab a kivételezés jelévé válik, de egyben féltékenységet is szít József testvérei között. A bibliai elbeszélésben ez a pillanat vezet tovább József álmaihoz, elárulásához, egyiptomi rabszolgaságához, végül pedig ahhoz, ahogyan Isten gondviselő módon megőrzi Jákob családját. Az alkotás alkalmas a kivételezésről, a testvéri féltékenységről, Isten szuverenitásáról és József Kánaánból Egyiptomba vezető útjának kezdetéről szóló tanításhoz.