Tavirózsa reggeli harmatban

Egy rózsaszínű tavirózsa emelkedik ki egy csendes tóból, kinyílt szirmait harmatcseppek borítják, körülötte széles tavirózsalevelek úsznak a sötét vízen. A virág vízből való előbukkanása a megújulás, a tisztaság és a teremtés rendezett szépségének szemlélődő érzetét adja a kompozíciónak. Keresztény szolgálati felhasználásban a tavirózsa természetes jelképe lehet Isten megtartó gondoskodásának, az élet kibontakozásának és annak a csendes bizonyságtételnek, amellyel a teremtés a Teremtőre mutat. A környezet jól kapcsolódik azokhoz a szentírási témákhoz is, amelyek a földön megjelenő virágokról és az Úrról szólnak, aki pompába öltözteti a liliomokat, elmélkedésre hívva a gondviselésről, az istentiszteletről és a lelki növekedésről.