Édenkert

Egy zöldellő kerti táj tárul fel buja fákkal, füvekkel, cserjékkel és napfényben fürdő kőpárkányokkal, Eden-t a bukás előtti rendezett bőség helyeként bemutatva. Emberi alakok nem láthatók; a hangsúly magán az élő teremtésen van — a gyümölcsöző növekedésen, az öntözött földön és azon a békés környezeten, ahová Isten az első embert helyezte, hogy művelje és őrizze a kertet. A jelenet a Genesis 2-t tükrözi, ahol az Úr kertet ültetett Edenben, minden kedves és tápláló fát sarjasztott, és megalapozta a sáfárság szent bizalmát. Csendes, érintetlen szépsége alkalmassá teszi a teremtés, a paradicsom, a szombati nyugalom, a sáfárság és Isten eredeti tervének jósága témáihoz.