23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság,
1 Corinthians
8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.
2 Corinthians 13
4 For he was crucified in weakness, but lives by the power of God. For we also are weak in him, but in dealing with you we will live with him by the power of God.
John
16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.21 A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok.22 Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam.23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve.24 Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária.26 Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad!27 Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.28 Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom.29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.31 Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a holttestek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy ünnepnap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.32 Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját.33 Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el,34 hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.35 Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.36 Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.”37 Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”38 Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét.39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit.40 Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.41 Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.
Luke
26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.27 Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt.28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok,29 mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket!31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.44 Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön.45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.48 És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Mark
21 Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,23 és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el.24 Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.26 Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.28 És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”29 Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!31 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.32 A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?35 Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.36 Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt?37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.39 Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Matthew
2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.
Psalm 22
1 My God, my God, why have you forsaken me? Why are you so far from saving me, from the words of my groaning?2 O my God, I cry by day, but you do not answer, and by night, but I find no rest.3 Yet you are holy, enthroned on the praises of Israel.4 In you our fathers trusted; they trusted, and you delivered them.5 To you they cried and were rescued; in you they trusted and were not put to shame.6 But I am a worm and not a man, scorned by mankind and despised by the people.7 All who see me mock me; they make mouths at me; they wag their heads;8 “He trusts in the LORD; let him deliver him; let him rescue him, for he delights in him!”9 Yet you are he who took me from the womb; you made me trust you at my mother's breasts.10 On you was I cast from my birth, and from my mother's womb you have been my God.11 Be not far from me, for trouble is near, and there is none to help.12 Many bulls encompass me; strong bulls of Bashan surround me;13 they open wide their mouths at me, like a ravening and roaring lion.14 I am poured out like water, and all my bones are out of joint; my heart is like wax; it is melted within my breast;15 my strength is dried up like a potsherd, and my tongue sticks to my jaws; you lay me in the dust of death.16 For dogs encompass me; a company of evildoers encircles me; they have pierced my hands and feet—17 I can count all my bones— they stare and gloat over me;18 they divide my garments among them, and for my clothing they cast lots.19 But you, O LORD, do not be far off! O you my help, come quickly to my aid!20 Deliver my soul from the sword, my precious life from the power of the dog!21 Save me from the mouth of the lion! You have rescued me from the horns of the wild oxen!22 I will tell of your name to my brothers; in the midst of the congregation I will praise you:23 You who fear the LORD, praise him! All you offspring of Jacob, glorify him, and stand in awe of him, all you offspring of Israel!24 For he has not despised or abhorred the affliction of the afflicted, and he has not hidden his face from him, but has heard, when he cried to him.25 From you comes my praise in the great congregation; my vows I will perform before those who fear him.26 The afflicted shall eat and be satisfied; those who seek him shall praise the LORD! May your hearts live forever!27 All the ends of the earth shall remember and turn to the LORD, and all the families of the nations shall worship before you.28 For kingship belongs to the LORD, and he rules over the nations.29 All the prosperous of the earth eat and worship; before him shall bow all who go down to the dust, even the one who could not keep himself alive.30 Posterity shall serve him; it shall be told of the Lord to the coming generation;31 they shall come and proclaim his righteousness to a people yet unborn, that he has done it.
