23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság,
1 Corinthians
8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.
2 Corinthians
4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.
Luke
26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.27 Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt.28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok,29 mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket!31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.44 Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön.45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.48 És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Psalm
1 A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:9 Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!22 Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.24 Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!25 Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!28 A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
