1 Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.2 De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli.3 Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm.4 Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.5 Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta.6 Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.8 Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt?9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot!10 Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté.11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket.12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá.13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig.14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan.15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között.18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig,19 a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat,20 a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat,21 az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat.
Genesis
1 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen!2 Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat.3 Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá:4 Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel!5 Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.6 Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.7 Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is.8 Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.9 Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre!10 Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit!11 Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele.12 Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való.13 Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként.14 A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell irtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet.15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve!16 Mert megáldom őt, sőt fiút adok neked általa; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle.17 Ábrahám ekkor arcra borult, de nevetett, ezt gondolta ugyanis magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencvenéves létére szülhet-e?18 És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád!19 De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.20 Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon-nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem.21 De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked.22 Miután Isten mindezeket elmondta, eltávozott Ábrahámtól.23 Ezután fogta Ábrahám a fiát, Izmaelt meg a házában született vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ábrahám háza népéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.24 Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték.25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték.26 Ugyanazon a napon metélték körül Ábrahámot, a fiát, Izmaelt27 és háza népéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.
