Arra, hogy fontos az emberek építettek egy nagy tornyot nézni. Isten tette az emberek, különböző nyelveket beszélünk, és az eredmény volt az emberek szétszórt különböző részein a világ.
1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.7 Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
